A görögök és a rómaiak úgy tartották, hogy a dió az istenek csemegéje, a diófát, pedig vallásos tisztelet övezte. Gyógyászati célokra elsősorban a levele alkalmas - magas csersavtartalma révén hatásos a bőr és a nyálkahártya gyulladásos betegségeinek kezelésében.
Jellemzők: A közönséges dió a diófélék családjába tartozik. A fa a 30 méteres magasságot is elérheti. Ha levelét megtépdessük, finom illatot áraszt, íze azonban keserű, kaparja a torkunkat.
Előfordulás:
A dió eredetileg a Közel-Keleten és Ázsiában volt honos, jelenleg Európa teljes területén, Észak - Afrikában és Észak - Amerikában is előfordul.
Gyógynövény - alapanyag
Gyógyászati célokra a levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács) a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát és a termését is felhasználják.
Gyógyító összetevők
A dió levele sok tannint (összehúzó hatású csersavat) tartalmaz. A keserű ízű anyag, a juglon csak a friss levelekben található meg. Viszonylag magas C-vitamin tartalma, valamint flavonoidokat, fenolsavat és illóolajokat tartalmaz. A juglon és az illóolaj elpusztítja a gombákat és a baktériumokat. A dióból előállított termékeket intenzív hatásúak, ezért a kezelését szakembernek kell felügyelnie.
Javallatok:
A diólevél gyógyászati felhasználása elsősorban a csersavon alapszik: összehúzza a bőrt és a nyálkahártyát, gyulladáscsökkentő és antiszeptikus hatású. A leveleket külsőleg, tehát kiütések, ekcémák, fekélyek vagy pattanások kezelésére alkalmazzuk. A természetgyógyászat szerint ezen panaszok gyógyítását segíthetjük a diólevél belsőleges alkalmazásával is. A szájüreg nyálkahártyájának gyulladása, gyomor- és bélhurut, emésztési zavarok vagy étvágytalanság esetén öblítőoldatot készíthetünk. Ha fürdőhöz adjuk, a diólevelek segítenek az aranyér, a fagyási sebek és a túlzott izzadás kezelésében. A zölddió elpusztítja a tápcsatorna élősködőit. A diókopácsból készült főzett enyhén béltisztító hatású. Termésének fogyasztása a benne található telítetlen zsírsavaknak köszönhetően érszűkületi diéta esetén ajánlott.
Felhasználás:
Tea:
4 kávéskanálnyi apróra vágott diólevélre öntsünk 2,5dl hideg vizet, és forraljuk fel. 3-5 perc elteltével szűrjük le. Naponta 3x igyunk belőle egy csészével.
Borogatás:
5g szárított diólevélhez öntsünk 2,5dl hideg vizet, és forraljuk fel. 15perc elteltével szűrjük le. Egy törölközőt mártsunk a főzetbe, majd kissé kinyomogatva helyezzük a kezelendő felületre.
Fürdőhöz:
Egy kádnyi vízhez számítsunk 500g szárított diólevelet, és 0,5l vízben főzzük 45percig. Aranyér esetén az ülőfürdőhöz kiváló a tölgykéreg és a diólevél 1:1 arányú keveréke. 1l vízhez kb. 1 kg keverék szükséges.
Szájöblítő oldat:
A diólevélteát hígítsuk fel ugyanolyan mennyiségű kamillateával, és az így kapott enyhe gyógyhatású itallal öblögessük a szájüreget.
Tinktúra:
30g szárított levélhez öntsünk 1l bort, majd 10 múlva szűrjük le. Minden étkezés után igyunk egy pohárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése